Harcsa, a nagy ragadozó

A legnagyobb ragadozó halunk, melynek jellegzetes a felépítése; hosszú test, lapított fej, csupasz, nyálkás és pikkelytelen test. A legszembetűnőbb fizikai jellemzője a felső állkapocs mentén található hosszú márnák (a bajusz vagy tapintók), amelyek érzékszervként működnek. A legtöbb harcsa félének egész testében vannak receptorok, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy megízleljék vagy megszagolják a vízben lévő különféle vegyi anyagokat, de e receptorok mellett a márnák a fő eszközeik, amelyeken keresztül érzékelik a környező környezetet. Egyetlen pár bajusz a standerd, de némelyiknél akár négy pár bajusz is elhelyezhető a száj, az orr és az áll mentén. Apró tűhegyes fogaik vannak, mint egy reszelő. A testük színe az adott víz színéhez alkalmazkodik, szürkés, feketés. Tökéletes ragadozó, mely az idő nagy részét az aljzat szitálásával töltik, szájukat tágra nyitva pedig egyszerre nagy mennyiségű ételt tud felvenni, mint vízi növények, magvak, halak, puhatestűek, rovarok és lárváik, valamint rákfélék.

Néhány érdekesség a harcsákról

Elképesztően sokszínű a harcsák családja, a legkisebb az Amazonasi törpe bendzsóharcsa, mely 4-5 cm hosszú kis mindenevő, ezzel szemben az egyik legnagyobb harcsa féle a Wels harcsa, mely akár 4-6 méter hosszúra is megnőhet és elérheti a 200kg-ot. 
Vannak olyan fajok akik az alkalmazkodásukkal vívták ki a figyelmet, például a fejjel lefelé fordított harcsa, mely fejjel lefelé úszik, vagy az  afrikai elektromos harcsa ami kb. 450 voltos áramot képes előállítani. A kedvencem pedig a Békaharcsa – sétáló harcsa (Clarias batrachus), mely az elülső uszonyain és farkán mozogva rövid távolságra képes az szárazföldön egyik vízből a másikba átsétálni. A legtovább élő harcsa, egy mekongi óriásharcsa volt mely nagyjából 170 éves lehetett.
Tehát összegezhetjük, hogy a harcsák nemcsak azzal vívták ki az elismerést, hogy nagyon jó ragadózó halak, de az alkalmazkodás királyai is. 

A Cselek-horgásztanya vizeiben is horogra akadhat egy-két harcsa, csak ki kell választani a legtökéletesebb horgász helyet, mely napszaktól, időjárástól és a tó oxigén szintjétől is függhet. Általában csendes árnyékos vízben szeretnek elbújva lenni, de egy nyári hónapban egy zajos csobogó, oxigéneztető közelében is lehetnek. A legjobb lehetőség pedig a késő délutáni, esti horgászat, de ha éjfélig nem akad a horogra akkor inkább már ki kell pihenni a horgászat fáradalmait a Cselek-horgásztanya szállásain.

Süllőkről röviden

A fogassüllő vagy süllő a sugaras úszójú halak osztályába, a sügéralakúak rendjébe és a sügérfélék családjába tartozó faj. Az egyik legnemesebb hazai ragadozó halunk. 

Álló és folyóvizekben egyaránt megtalálható, főbb ismertetői: feje hosszúkás, háta szürkészöld, oldala ezüstös színű. Szája csúcsbanyíló. A hátán kb. 10-12 sötét sáv látható, hátúszói és farokúszója is foltos. Színe élőhelyenként változó amit a víz jellege és aljzata befolyásol: a Balatoni süllők közismerten világosabbak más vizekben élőkhöz képest. 

Súlya alapján is megkülönböztetik, ha másfél kilósnál nagyobb akkor már fogasnak vagy fogassüllőnek hívják. Ezeknél a példányoknál a szájban 4 darab kapófogak is vannak 2 felül és 2 lent, melyek a zsákmány szerzésben segítenek.

Egészen az 1700-as évekig arról spekuláltak, hogy a süllő valami hibrid fajta, a csuka és a sügér keveréke lehet. Ezért adta neki a svájci zoológus Gessner az 1500-as években a Lucio-perca nevet ami „csukasügért” jelent. A leírásában többek között a következőt olvashatjuk: „Ennek a különleges német halnak a feje egy csukáé de a testének többi része meg egy sügér”. A tudományos nevét nem régen cserélték le Stizostedion lucioperca-ról Sander lucioperca-ra. 
 
Az ivarérett süllő testhossza 40-50 cm és testsúlya 1-2 kg. Magyarországon a legnagyobb horogra akadt példányok 10 kg és 80-90 cm-esek amivel a harmadik helyre szorul testméretben a harcsa és a csuka után. Lelőhelye a folyó vizekben, zúgok, áteresztők, zsilipek és duzzasztók közelében, mivel rendkívül oxigénigényes hal. A mederben nagyobb kővek között szívesen tanyázik, abszolút egy rejtőzködő típus.

Táplálkozása mivel ragadozó hal, ezért az adott vízterületen gyakori halak közül válogatja táplálékát, nem annyira faj, mint inkább méret alapján szelektálva közöttük, a kisebb méretűeket részesítve előnyben és ezért lehet halszelettel csalizott kézséggel kapásában bízni. Valószínűleg lassúbb emésztése miatt nem olyan falánk ragadozó, mint a dunai galóca vagy a csuka. 

A horgászni vágyók nálunk, a  Cselek horgász tanya vizeiben is kihorgászhatják a süllőket, de mellette ponty és harcsa is horogra akadhat.

Pontyokról röviden

Hazánkban aki horgászik az biztos, hogy már találkozott ponttyal, mindenki ismeri mindenki tudja, hogyan néz ki, mik az ismertető jegyeik, mi a bevált recept egy ponty kihorgászásához.

A következő blogban a pontyokról általánosságban szeretnénk írni egy-két érdekességet, mert a Cselek Tanya tavaiban nagyon sok ponty található és várják a horgászokat.

A világ egyik legnépszerűbb tavi vagy akváriumi halfajtájaként számos pontyfajt szelektív tenyésztést végeztek alakja, színe és betegségekkel szembeni ellenálló képessége szempontjából. Ez a gyakorlat valószínűleg valahonnan Kínából származik, majd elterjedt a világ többi részére. Ma a pontyhalak gyakoriak a mesterséges tavakban, az akvakultúrában, valamint a szabadidős és kereskedelmi horgásztavakban.

3 hihetetlen tény a pontyról:

Egyes fajok nagyon sokáig túlélnek alacsony oxigéntartalom mellett.

A hírnév ellenére az aranyhalak és más pontyok igenis jó memóriával rendelkeznek.

Sok zűrzavar van a „ponty” elnevezés körül, mivel valójában informális, és nem tudományos kifejezés. A tudományos osztályozáshoz legközelebb álló dolog a Cyprinidae család (amely valójában a ponty ógörög nevéből, a kuprinosból származik; ennek lehet némi köze Aphroditéhoz, a szaporodás és a szerelem istennőjéhez).

Mivel a „ponty” nem egy jól definiált tudományos fogalom, nincs egységesen elfogadott fajszám. De számos jól ismert és népszerű típus létezik:

Aranyhal: A kínai vadon élő pontyokból származó aranyhal valójában a kárász nemzetség tagja, de a mesterséges szelekciónak köszönhetően az emberi szem számára kellemesebb megjelenés érdekében megváltoztatták és tenyésztették. Ez a faj először a 17. században érkezett Európába, és gyorsan kedvencévé vált.

Közönséges ponty: Európa és Ázsia vízi útjairól származik, barna, zöld, fekete és fehér színezetű. Később a 19. században bevezették az Egyesült Államokba.

Amur: A csontos halak osztályába, a pontyalakúak rendjébe, a pontyfélék családjába tartozik .A Kelet-Ázsiából származó amur hosszú, szinte torpedó alakú testű, növényevő faj. Naponta testtömegének háromszorosát fogyasztva az amur nagyon gyorsan növekszik.

Hogy néz ki a ponty?

Ez egy nagyon változatos halcsoport, de van néhány jellemzője, amely egyesíti őket. A legtöbb ilyen halnak nagy, kerek teste van. Egyedülálló szerkezetük van, amely összeköti az úszóhólyagot a hallórendszerrel, hogy fokozza és felerősítse a rezgéseket és a hangokat. A legtöbb pontyhalnak van márnája (hosszú bajusza), amivel érzékeli a környező környezetet, de néhány fajnak ez teljesen hiányzik.

A vadon élő pontyhalak általában tompább színűek, például barna, zöld, ezüst, fekete és fehér. De időnként felbukkan egy-egy világosabb narancssárga vagy vörös ponty. Ezeket a példányokat az emberek választották ki megjelenésük alapján, hogy olyan háziasított fajokat hozzanak létre, mint az aranyhal.

A pontyok elterjedése, populációja és élőhelye, táplálkozása

A ponty édesvízi hal, amely először Európa és Ázsia tavaiban, folyóiban fejlődött ki, bár egyes fajok az év egyes időszakában részben sós vagy sós vízben is megjelennek.
Ez egy mindenevő hal, amely a víz alján lévő koszban ás és keresi táplálékát – vízi növényeket, rovarokat, rákféléket, férgeket.

Halak típusai, fajtái, jellemzői

A halak vízi gerincesek. Általában kopoltyújuk, páros uszonyuk, pikkelyekkel borított hosszú testük van, és általában hidegvérűek. A hal kifejezés a lámpásokra, cápákra, coelakantokra és rájaúszójú halakra vonatkozik, de nem taxonómiai csoport, amely egy közös őst és annak összes leszármazottját tartalmazza. Ehelyett a halaknak 3 fő osztálya, csoportja vagy típusa van: csontos hal (Osteichthyes), állkapocs nélküli hal (Agnatha) és porcos hal (Chondrichthyes). A halak a gerincesek legváltozatosabb csoportja, több mint 33 000 különböző halfajjal.

De hogy pontosan hány különböző hal létezik a világon, azt senki sem tudja, folyamatosan újabbakat fedeznek fel. Az világ óceániban, tavaiban már több mint 35 000 hal faj található, de ez folyamatosan növekedik. A cselek tanya tavaiban ponty, süllő, harcsa és koi ponty található és várja a horgászokat.

5 jellemző, ami minden halnál megfigyelhető

A halak három szuperosztályba sorolhatók: csontos halak (Osteichthyes), pofátlan halak (Agnatha) és porcos halak (Chondrichthyes). A sugárúszójú halak az Actinopterygii osztályba tartoznak, míg a lebenyúszójú halak a Sarcopterygii osztályba tartoznak. Mindkettő csontos halak kládja.

Bár elképesztően sok, különböző hal él a világon, azért ettől függetlenül minden halnak van néhány közös tulajdonsága, amely megkülönbözteti őket más állatoktól.

  • Hidegvérűség: Minden hal ektoterm vagy hidegvérű, vagyis nem tudja szabályozni belső testhőmérsékletét. Még a melegvérű halak, például a tonhal és a makréla cápák is csak bizonyos területekre korlátozódnak „regionális endotermiával” vagy melegvérűséggel.
  • Vízi élőhely: Minden hal vízben él, legyen az édesvízi vagy sósvíz. Azonban nem minden vízben élő lény hal.
  • Légzőkopoltyúk: A halaknak egész életciklusuk során kopoltyújuk van. A vízi élőhelyekhez hasonlóan, bár minden halnak van kopoltyúja, nem minden kopoltyús lény hal.
  • Úszóhólyag: A speciális szervek megtelnek levegővel, hogy a halakat a felszínen tartsák, és egyes fajoknál segítik őket az alacsony oxigénszint melletti túlélésben. Segítik a halak alvását is, és elég érzékenyek ahhoz, hogy észleljék a táplálék és a ragadozók mozgását.
  • Mozgásuszonyok: Leggyakrabban a farokúszó, egy pár oldalúszó, egy hátúszó és egy anális úszó. Léteznek változatok, de mindegyik mozgást, manőverezhetőséget és stabilitást biztosít.

Horgászat hazánkban!

Magyarországon rengeteg világszínvonalú horgászvíz kínál horgászati lehetőséget. A Kárpát-medence két nagy folyója, a Duna és a Tisza átszeli az országot, és számos holtággal és számos mellékfolyóval is rendelkezik.
Három nagy és természetes tóval rendelkezünk mint, a Balaton, a Velencei-tó és a Tisza-tó, számtalan nagy vízgyűjtő, több kőfejtő tó, sok kisebb természetes tó és kisebb-nagyobb csatornát is meg lehet látogatni horgászati célból. Ezekben a folyókban és vizekben pedig számos különböző halfaj található, mint a ponty, a süllő, a harcsa, a csuka és angolna. A országunkban közel 130.000 ha. vízterület van, melyből 70.000 ha. a horgászok rendelkezésére áll. Mind ez biztosítja, hogy Magyarországon egyre népszerűbb a horgászat. A horgászturizmus – a külföldi horgászok egyre nagyobb elánnal érkeznek hozzánk, mert nálunk még megtalálhatók olyan érintetlen partszakaszok, melyek életreszóló élményeket nyújtanak. Nem mellesleg egy fárasztó horgász nap után, a remek vendégszeretet, a nagyon finom ételek mind-mind csábítják a külföldi horgászokat.

 

Szürkület a Cselek Tanyán

A legtöbb országhoz hasonlóan nálunk is szükséges a horgászengedély. A horgászengedélyeket a Magyar Horgászok Országos Szövetsége (MOHOSZ) adja ki, és évente megújítja. A magyarországi horgászat gyakorlásához a külföldieknek és magyar állampolgároknak rendelkezniük kell horgászengedéllyel, valamint az adott területre vonatkozó egyéb területengedéllyel.

A jó horgászok betartják a horgászati ​​korlátokat, hogy megmentsék a halállományt. A méretkorlátozás határozza meg, hogy egy halfajból mekkora a legkisebb fogható és hazavihető méret. Minden halfajnál más és más.
A közeli szezon egy másik fontos szempont, amelyet a horgásznak figyelembe kell vennie. Minden halfajnak megvan a maga ívási ideje, és nem szabad őket zavarni a „lakodalom” idején, merthogy a populáció gyarapodása rendkívül fontos, így a horgászok több halat foghatnak a jövőben. A napi fogás mennyisége is korlátozott, minden víznek megvannak a maga mennyiségi korlátozásai, ezek a szabályok nálunk a Cselek Horgász-tanyán is meg vannak.
A legtöbb magyar horgász célja pontyhalászat, ez a halfaj a leggyakoribb a magyar vizekben A külföldi horgászok gyakran mondják, hogy „Magyarország a pontyok országa”, de nálunk előforduló változatos vizek miatt a „nagy ragadozóhalak országa” is jellemzővé vált az utóbbi időben. Magyarországon gyakori és kedvelt ragadozó a süllő, a harcsa, a csuka. Ezen haltípusokról a következő blogban fogok részletes ismertetőt adni, de addig is nézzetek be hozzánk!

Tudtad?

Nálunk faházat is tudsz foglalni!
Érdeklődj telefonon vagy e-mailben.