A legnagyobb ragadozó halunk, melynek jellegzetes a felépítése; hosszú test, lapított fej, csupasz, nyálkás és pikkelytelen test. A legszembetűnőbb fizikai jellemzője a felső állkapocs mentén található hosszú márnák (a bajusz vagy tapintók), amelyek érzékszervként működnek. A legtöbb harcsa félének egész testében vannak receptorok, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy megízleljék vagy megszagolják a vízben lévő különféle vegyi anyagokat, de e receptorok mellett a márnák a fő eszközeik, amelyeken keresztül érzékelik a környező környezetet. Egyetlen pár bajusz a standerd, de némelyiknél akár négy pár bajusz is elhelyezhető a száj, az orr és az áll mentén. Apró tűhegyes fogaik vannak, mint egy reszelő. A testük színe az adott víz színéhez alkalmazkodik, szürkés, feketés. Tökéletes ragadozó, mely az idő nagy részét az aljzat szitálásával töltik, szájukat tágra nyitva pedig egyszerre nagy mennyiségű ételt tud felvenni, mint vízi növények, magvak, halak, puhatestűek, rovarok és lárváik, valamint rákfélék.
Néhány érdekesség a harcsákról
Elképesztően sokszínű a harcsák családja, a legkisebb az Amazonasi törpe bendzsóharcsa, mely 4-5 cm hosszú kis mindenevő, ezzel szemben az egyik legnagyobb harcsa féle a Wels harcsa, mely akár 4-6 méter hosszúra is megnőhet és elérheti a 200kg-ot.
Vannak olyan fajok akik az alkalmazkodásukkal vívták ki a figyelmet, például a fejjel lefelé fordított harcsa, mely fejjel lefelé úszik, vagy az afrikai elektromos harcsa ami kb. 450 voltos áramot képes előállítani. A kedvencem pedig a Békaharcsa – sétáló harcsa (Clarias batrachus), mely az elülső uszonyain és farkán mozogva rövid távolságra képes az szárazföldön egyik vízből a másikba átsétálni. A legtovább élő harcsa, egy mekongi óriásharcsa volt mely nagyjából 170 éves lehetett.
Tehát összegezhetjük, hogy a harcsák nemcsak azzal vívták ki az elismerést, hogy nagyon jó ragadózó halak, de az alkalmazkodás királyai is.
A Cselek-horgásztanya vizeiben is horogra akadhat egy-két harcsa, csak ki kell választani a legtökéletesebb horgász helyet, mely napszaktól, időjárástól és a tó oxigén szintjétől is függhet. Általában csendes árnyékos vízben szeretnek elbújva lenni, de egy nyári hónapban egy zajos csobogó, oxigéneztető közelében is lehetnek. A legjobb lehetőség pedig a késő délutáni, esti horgászat, de ha éjfélig nem akad a horogra akkor inkább már ki kell pihenni a horgászat fáradalmait a Cselek-horgásztanya szállásain.
