A fogassüllő vagy süllő a sugaras úszójú halak osztályába, a sügéralakúak rendjébe és a sügérfélék családjába tartozó faj. Az egyik legnemesebb hazai ragadozó halunk.
Álló és folyóvizekben egyaránt megtalálható, főbb ismertetői: feje hosszúkás, háta szürkészöld, oldala ezüstös színű. Szája csúcsbanyíló. A hátán kb. 10-12 sötét sáv látható, hátúszói és farokúszója is foltos. Színe élőhelyenként változó amit a víz jellege és aljzata befolyásol: a Balatoni süllők közismerten világosabbak más vizekben élőkhöz képest.
Súlya alapján is megkülönböztetik, ha másfél kilósnál nagyobb akkor már fogasnak vagy fogassüllőnek hívják. Ezeknél a példányoknál a szájban 4 darab kapófogak is vannak 2 felül és 2 lent, melyek a zsákmány szerzésben segítenek.
Egészen az 1700-as évekig arról spekuláltak, hogy a süllő valami hibrid fajta, a csuka és a sügér keveréke lehet. Ezért adta neki a svájci zoológus Gessner az 1500-as években a Lucio-perca nevet ami „csukasügért” jelent. A leírásában többek között a következőt olvashatjuk: „Ennek a különleges német halnak a feje egy csukáé de a testének többi része meg egy sügér”. A tudományos nevét nem régen cserélték le Stizostedion lucioperca-ról Sander lucioperca-ra.
Az ivarérett süllő testhossza 40-50 cm és testsúlya 1-2 kg. Magyarországon a legnagyobb horogra akadt példányok 10 kg és 80-90 cm-esek amivel a harmadik helyre szorul testméretben a harcsa és a csuka után. Lelőhelye a folyó vizekben, zúgok, áteresztők, zsilipek és duzzasztók közelében, mivel rendkívül oxigénigényes hal. A mederben nagyobb kővek között szívesen tanyázik, abszolút egy rejtőzködő típus.
Táplálkozása mivel ragadozó hal, ezért az adott vízterületen gyakori halak közül válogatja táplálékát, nem annyira faj, mint inkább méret alapján szelektálva közöttük, a kisebb méretűeket részesítve előnyben és ezért lehet halszelettel csalizott kézséggel kapásában bízni. Valószínűleg lassúbb emésztése miatt nem olyan falánk ragadozó, mint a dunai galóca vagy a csuka.
A horgászni vágyók nálunk, a Cselek horgász tanya vizeiben is kihorgászhatják a süllőket, de mellette ponty és harcsa is horogra akadhat.
Címke: cselek tanya horgászat
Pontyokról röviden
Hazánkban aki horgászik az biztos, hogy már találkozott ponttyal, mindenki ismeri mindenki tudja, hogyan néz ki, mik az ismertető jegyeik, mi a bevált recept egy ponty kihorgászásához.
A következő blogban a pontyokról általánosságban szeretnénk írni egy-két érdekességet, mert a Cselek Tanya tavaiban nagyon sok ponty található és várják a horgászokat.
A világ egyik legnépszerűbb tavi vagy akváriumi halfajtájaként számos pontyfajt szelektív tenyésztést végeztek alakja, színe és betegségekkel szembeni ellenálló képessége szempontjából. Ez a gyakorlat valószínűleg valahonnan Kínából származik, majd elterjedt a világ többi részére. Ma a pontyhalak gyakoriak a mesterséges tavakban, az akvakultúrában, valamint a szabadidős és kereskedelmi horgásztavakban.
3 hihetetlen tény a pontyról:
Egyes fajok nagyon sokáig túlélnek alacsony oxigéntartalom mellett.
A hírnév ellenére az aranyhalak és más pontyok igenis jó memóriával rendelkeznek.
Sok zűrzavar van a „ponty” elnevezés körül, mivel valójában informális, és nem tudományos kifejezés. A tudományos osztályozáshoz legközelebb álló dolog a Cyprinidae család (amely valójában a ponty ógörög nevéből, a kuprinosból származik; ennek lehet némi köze Aphroditéhoz, a szaporodás és a szerelem istennőjéhez).
Mivel a „ponty” nem egy jól definiált tudományos fogalom, nincs egységesen elfogadott fajszám. De számos jól ismert és népszerű típus létezik:
Aranyhal: A kínai vadon élő pontyokból származó aranyhal valójában a kárász nemzetség tagja, de a mesterséges szelekciónak köszönhetően az emberi szem számára kellemesebb megjelenés érdekében megváltoztatták és tenyésztették. Ez a faj először a 17. században érkezett Európába, és gyorsan kedvencévé vált.
Közönséges ponty: Európa és Ázsia vízi útjairól származik, barna, zöld, fekete és fehér színezetű. Később a 19. században bevezették az Egyesült Államokba.
Amur: A csontos halak osztályába, a pontyalakúak rendjébe, a pontyfélék családjába tartozik .A Kelet-Ázsiából származó amur hosszú, szinte torpedó alakú testű, növényevő faj. Naponta testtömegének háromszorosát fogyasztva az amur nagyon gyorsan növekszik.
Hogy néz ki a ponty?
Ez egy nagyon változatos halcsoport, de van néhány jellemzője, amely egyesíti őket. A legtöbb ilyen halnak nagy, kerek teste van. Egyedülálló szerkezetük van, amely összeköti az úszóhólyagot a hallórendszerrel, hogy fokozza és felerősítse a rezgéseket és a hangokat. A legtöbb pontyhalnak van márnája (hosszú bajusza), amivel érzékeli a környező környezetet, de néhány fajnak ez teljesen hiányzik.
A vadon élő pontyhalak általában tompább színűek, például barna, zöld, ezüst, fekete és fehér. De időnként felbukkan egy-egy világosabb narancssárga vagy vörös ponty. Ezeket a példányokat az emberek választották ki megjelenésük alapján, hogy olyan háziasított fajokat hozzanak létre, mint az aranyhal.
A pontyok elterjedése, populációja és élőhelye, táplálkozása
A ponty édesvízi hal, amely először Európa és Ázsia tavaiban, folyóiban fejlődött ki, bár egyes fajok az év egyes időszakában részben sós vagy sós vízben is megjelennek.
Ez egy mindenevő hal, amely a víz alján lévő koszban ás és keresi táplálékát – vízi növényeket, rovarokat, rákféléket, férgeket.